2026. október 2-án este ismét megtelt imádsággal a kosdi Árpádházi Szent Erzsébet plébániatemplom, ahol a hagyományos „Rózsaeső imaestre” gyűltek össze a hívek. A lelki alkalmon a jelenlévők Lisieux-i Szent Terézzel együtt fordultak Jézus felé, aki az egész este valódi középpontja és főszereplője volt. Kis Szent Teréz életpéldájához hűen a rendezvény most is arra hívta a résztvevőket, hogy gyermeki bizalommal hagyatkozzanak Krisztus végtelen szeretetére, és kérjék a fiatalon elhunyt egyháztanító hatékony közbenjárását. Revóczi Zoltánné összefoglalóját olvashatják.

Kis Szent Teréz a kolostor falai között élt, mégis a szíve az egész világért dobogott. Így fogalmazott: „Megtaláltam a hivatásomat: a hivatásom a Szeretet!”

Ezt a szeretetet pedig nem nagy és látványos tettekben kereste. Felfedezte, hogy a legkisebb mindennapi gesztusaink egy őszinte mosoly, egy kedves szó, egy türelmesen elviselt nehéz pillanat, egy csendben elmondott ima, imavirág készítés, ha tiszta szeretetből fakadnak, Isten kezében értékessé válhatnak.

Talán ez a kis út egyik legszebb üzenete számunkra: Nem kell nagy dolgokat tennünk. A ránk bízott kicsit kell nagy szeretettel megtennünk.

A Rózsaeső imaest középpontjában Teréz halála előtti ígérete állt. Azt mondta: „Ha az égben leszek, megkezdem az én küldetésemet. Igen, azzal akarom tölteni a mennyországomat, hogy jót teszek a földön.” És valóban: a rózsák azóta is a kegyelem, a közbenjárás és az Istentől érkező ajándékok szimbólumává váltak.

Ezen az estén mi is elé vittük mindazt, amit a szívünkben hordozunk. Örömeinket és fájdalmainkat, vágyainkat, betegségeinket, gyermekáldásért mondott imáinkat, lelki küzdelmeinket, szeretteinket és mindazokat, akikért talán már régóta imádkozunk. Levelet írtunk Kis Szent Teréznek. Beleírtuk szívünk legmélyebb kéréseit, majd a lezárt leveleket Istenre bízva helyeztük el. Nem azért, mert tudhatjuk, hogyan és mikor érkezik majd a válasz, hanem mert hisszük, hogy Jézus elé minden őszinte kérésünket oda lehet tenni.

Az imaest menetét Hollóné Gubányi Zsófia vezette, a zenei szolgálatot pedig szeretettel végezte a LIM ének- és zenekar. Hálásan köszönjük nekik, hogy énekükkel és zenéjükkel még inkább az imádság csendjébe vezettek bennünket.

Az este során Revóczi Zoltánné és Holló Gellért tanúságtételei is segítettek bennünket abban, hogy személyes életükön keresztül lássuk: Isten a hétköznapokban, a várakozásban, a nehézségekben és az apró kegyelmekben is jelen van.

Köszönjük Molnár Zsolt plébános atyának, hogy a gyónás szentségében is lehetőséget adott arra, hogy letegyük terheinket, és megtisztult szívvel álljunk Jézus elé. A rózsa szép, de vannak tövisei is. Talán éppen ezért olyan jó jelképe az életünknek. Vannak örömök és fájdalmak, kegyelmek és küzdelmek, elesések és újrakezdések, de a tövisek között is kivirul a rózsa. Kis Szent Teréz arra tanít bennünket, hogy merjünk kicsik lenni Isten előtt. Merjük átadni neki azt is, amit nem tudunk megoldani. És merjük elhinni, hogy Jézus elég.

Az este végén talán egyetlen egyszerű mondatot vihettünk magunkkal: „Jézusom, rád bízom magam. A legkisebb dolgaimat is szeretettel akarom tenni. A többit pedig rád bízom.”

Köszönjük mindenkinek, aki velünk együtt imádkozott ezen az estén. És köszönjük Kis Szent Teréznek, hogy újra és újra az ég felé emeli tekintetünket, és Jézushoz vezet bennünket.

Kis Szent Teréz, imádkozz értünk!

Jézus, bízom Benned!

 

Fotó: Kosdi Egyházközség